Péder

Kisközség Abaúj, 1881-től Abaúj-Torna vármegyében. 1920–38 között, majd 1945-től Csehszlovákiához tartozott. Ma Szlovákiában, a Kassa vidéki járásban található, szlovák neve Peder (Seresné 1983, 344; VSOS 2: 378).

Péder a középkorban virágzó település volt, már 1317-ben templommal bírt (Tankó 1970b). A török hódoltság korában az Erdélyi fejedelemség kebelébe tartozott, így nem volt kitéve sem a török hordák, sem a királyi csapatok pusztításának. Az 1715-20-as években – valószínűleg a pusztító járványok következtében – teljesen elnéptelenedett, ezért újra kellett népesíteni (Borovszky–Sziklay 1896, 516). Ez a 18. század folyamán református magyarok betelepítésével valósult meg (Csíkvári 1939, 201). 1772-ben már 9 jobbágyot és 9 zsellért írtak össze Péderben.

A települést az 1773. évi helységnévtár református parókiával bíró magyar faluként említi (Lexicon Locorum 1920, 6). A katolikus vallású lakosság beszivárgása a 18-19. század fordulóján kezdődött el. Egy 1806. évi egyházi összeírásból tudjuk, hogy a kányi görög katolikus anyaegyházhoz tartozó Péderben az idő tájt 15 görög katolikus is élt, kik közül négy családfő házas zsellér, egy pedig házatlan zsellér volt. Tiszta görög katolikus házaspár egy élt a faluban, 4 esetben pedig az egyik fél római katolikus hitvallású volt. Ez idő tájt a görög katolikusok római katolikusokkal és reformátusokkal együtt éltek a faluban (Udvari 1990, 87). Fényes Elek szerint 282 katolikus, 20 evangélikus, 465 református és 32 zsidó lakosa van Pédernek (Fényes 1851, III: 214). Az 1930-as évek végén már valamivel több volt a katolikusok aránya, mint a reformátusoké, a 420 lakosból 221 volt római katolikus, 9 görög katolikus, 185 református és 5 izraelita hitvallású. Az 1991. évi népszámlálás adatai szerint a 363 lakosból 209 római katolikus, 93 református, 20 evangélikus, 1 görög katolikus, 4 egyéb vallású, 7 fő nem vallotta magát hívőnek, 29 fő esetében pedig a vallási hovatartozás nem volt megállapítható. A reformátusok ily mértékű megfogyatkozását /50/ a református családok kihalásával és a pusztító egykézéssel magyarázzák.

Péderben két templom van. A református még az Árpád-korból, a 13. századból való, amit átépítettek, gótikus falfestményeit eltakarták. Régi fatornya helyett 1923-ban kőtornyot építettek (Kováts 1942. 2. 493; VSOS 2: 379). A katolikus templom az 1920-as évekből való. Egy amerikás – akinek nem volt családja – adta a helyet és építtette rá a templomot. A református parókiát már évtizedek óta nem lakják, a péderi református egyház Szepsi társegyházaként működik. A katolikus hívek a jánoki anyaegyházhoz tartoznak.

Mint az összeírásokból kitűnt, zsidó hitvallásúak is éltek a faluban. Az 1944. évi zsidótörvény következtében innét egy családot deportáltak, akik előtte kereskedéssel foglalkoztak, kis üzletük és kocsmájuk volt. A háború után a családból senki nem tért vissza. Korábban is éltek zsidók a faluban, ennek emlékét őrzi a temetőben napjainkban is megtalálható néhány zsidó sírjel.

Pédert az 1773. évi helységnévtár magyar faluként említi (Lexikon Locorum 1920, 6). A falu 18. századi újratelepítésekor néhány görög katolikus telepes is érkezett, akik magyar anyanyelvűek lehettek, mert prédikációs nyelvük a magyar volt, annak ellenére, hogy a ruszin nyelvű kányi anyaegyházhoz tartoztak (Udvari 1990, 87). Fényes Elek szerint Péder magyar-német falu (Fényes 1851, III: 214), ami arra enged következtetni, hogy a 18-19. század fordulóján német telepesek is érkeztek ide, akik aztán elmagyarosodtak, mert a 19. század végén már csak 443 magyar lakosról tudunk a faluban (Borovszky–Sziklay 1896, 305). Az 1930-as évek végén a 420 lakos 1 fő kivételével mind magyar (Csíkvári 1939, 201). Az 1991. évi népszámláláskor a 363 lakosból 339 vallotta magát magyarnak, 22 szlováknak, 2 pedig cseh nemzetiségűnek. Egy két évvel későbbi felmérés szerint a 335 lakosból 320 magyar, 9 szlovák, 4 cigány, 1 cseh, 1 pedig lengyel nemzetiségű (Popierová 1994). Bizonyos dokumentumokból /51/ és a jánoki római katolikus anyakönyvekből – amelyekben a péderi katolikusok anyakönyvezése is folyik – tudjuk, hogy cigányok már a 18-19. század folyamán is éltek Péderben /52/. Ám az itt említett családok vagy elköltöztek, vagy kihaltak, mert a ma élők emlékezete szerint sose voltak itt azelőtt cigányok, csak a JRD /53/ hozta be őket. Lakott itt vagy három család, de már elmentek, nincsenek. Bár hozzáteszik, hogy három magyar-cigány vegyes házasság van a faluban, de ezeket nem is tekintik cigányoknak, mert rendesek.

A 19-20. század fordulójának amerikai kivándorlási hulláma Pédert sem hagyta érintetlenül. A többség néhány év elteltével visszajött, de olyanok is vannak, akik végleg kinnmaradtak. Mint már fentebb szó esett róla, 1944-ben Péderből is deportálták a zsidókat. Néhány hónappal később, 1945 februárjában a munkaképes férfi lakosság egy részének összegyűjtésére és elszállítására is sor került a Vörös Hadsereg által. Oroszországi kényszermunkára 14 férfit vittek, többségük aztán idővel visszatért, ketten odavesztek. A magyarországi kitelepítésnek csak a szele csapta meg Pédert, úgynevezett fehér levelet kaptak néhányan, de tényleges kitelepítésre nem került sor. Nem így volt viszont a csehországi deportálással. Négy család kényszerült idegen munkára szegődni, a Fűzy, Szepsi, Nagy és Vécsei családok. Magyarországról Péderbe nem érkeztek telepesek, jöttek viszont zempléni szlovákok, hat család, akiknek az elkonfiskált uradalmi vagyonból mértek ki földet. Ám öt-hat év elteltével, a termelőszövetkezet megalakulása után mindnyájan visszamentek szülőhelyükre.

Napjainkban Pédert nyugodtan nevezhetjük magyar falunak. Néhány vegyes házasság ugyan előfordul, de a családokban – talán egy-két kivételtől eltekintve – magyarul beszélnek. A faluban magyar óvoda és magyar iskola (alsó tagozat) működik. Az 1960-as, de különösen az 1970-es években innét is jellemző volt a fiatalok elvándorlása, mert nem kaptak építkezési engedélyt. Ezért sokan a közeli városokban, például Szepsiben telepedtek le. 1981-től ez a rendelkezés megszűnt, újra építkezhet, aki akar. A lakosság számának csökkenését azonban még nem sikerült megállítani.

Jegyzetek

  50. Akik a kimutatásban evangélikusokként szerepelnek, valószínűleg szintén reformátusok, tehát a reformátusok száma nagy valószínűséggel a jelzettnél több.
  51. 1786. május 8-án nemes Körtvélyesi Nehéz Mária, Lükő Jánosnak hites társa beadvánnyal fordult a Tekintetes Nemes Vármegyéhez, hogy péderi birtokáról a távollétében cigányok által odaépített ház elbontásához az engedélyt megszerezze. Lásd: Kassai járási levéltár TŽ 1757-1848 jelzetű doboz.
  52. Pl. 1837. július 8-án Ruszó József és Berki Erzsébet új magyaroknak László és Erzsébet nevű ikreik születtek. 1838. november 27-én Papa Maris cigánynak Károly nevű gyermeke született, aki 1840. március 2-án meghalt. 1838. december 6-án meghalt a 1/2 éves Juliana, Papa Maris more gyermeke stb. Lásd: Kassai járási Levéltár, Jánoki Szent Egyház Anyakönyve.
  53. JRD (jéerdé) = Jednotné roľnícke družstvo, magyarul Egységes Földműves Szövetkezet köznyelvi rövidítése.

Forrás: www.foruminst.sk